About - Rólam
	Első számítógéppel való kapcsolatom még 1979-ben indult, amikor egy évig nagygépes R20/R40 operátorként dolgoztam a Fővárosi Ügyviteltechnikai Iroda Ballagi Mór utcai számítóközpontjában. Ízelítőt kaptam a szekrény méretű bolgár lemezegységek, kalapácsos sornyomtatók, valamint a lyukkártya-olvasók- és lyukasztók hősi világából. Bátyám akkoriban az Autóker Kft-nél volt rendszerszervező, pár látogatás a munkahelyén is bizonnyal hatott rám. A ZX-81, később a ZX Spectrum felbukkanása az ismerősöknél roppant vonzónk tűnt, de mire én is eljutottam egy saját masina megvételére, akkor már a Commodore64 lett a vágy titokzatos tárgya. 1984-ben vonultam be katonának, amikor a Majakovszkij utcai bizományiban "akció" keretében az C64-es alapgép árát 100 ezer forintról 64 ezerre csökkentették. Jó történelmi adalék az árhoz, hogy ekkoriban a Merkúrnál 60 ezer forintért Trabantra, 72 ezer forintért Zsigulira lehetett előfizetni 3 év várokozással, színválasztás nélkül. Csak érdekességként jegyzem meg, már C64-en is voltak vírusok, amik a ki-bekapcsolást is túlélték, és a leragasztatlan floppy lemezeken tudtak továbbterjedni. A hacker szemlélet is itt éledt fel bennem, a dolgok mélyebb megértése, különféle furmányos másolásvédelmek, állományformátumok megfejtése, visszafejtése nagyon jó agyköszörülést nyújtott minderre, és persze a jó emlékezetű BASIC nyelv is nagyon jó kis móka volt. Egy kedves tanáromról is meg kell emlékezzek még a Számalk-os időkből, és ő Pethő Ádám. Amikor az intézmény gépein megjelent a Cascade/1701 - magyar becenevén "potyogós" - vírus, végérvényes megpecsételődött a sorsom. Nagyon érdekelt, miért esnek le a karakterek az alsó sorba, hogy terjed a fertőzés, és Ádámmal - aki C és Assembler oktatóként tanárunk volt - együtt néztük a debug kódot, mi történik pontosan. Itt ötvöződött bennem a dolgok megértésének vágya, a szellemi kihívások keresése és a másokon való segíteni akarás. Ettől kezdve a vírusvédelem már mint karma tartozott az életemhez. Ádám egyébként egy roppant művelt, nagy tudású valaki volt, aki a számítógép mellett az élet minden más – kultúra, buddhizmus, stb. - területére is nyitott volt, és meghatározta számomra, hogy nem szabad szakbarbárnak lenni, az egész világot kell figyelni és csodálni, nem csak a saját kis területünket. Egyébként Einstein is hegedült szabadidejében. 1988-tól kezdtem el aztán számítógép-programozóként dolgozni a Volán Tefu Mogyoródi úti telephelyén, ahol akkor Wáberer György volt a számítástechnikai osztály vezetője, itt dBASE és Clipper programokat készítettünk. 1990-től az ERŐTERV Rt-ben folytattam, ahol már a C nyelvvel is megismerkedtem, valamint a mérnöki munka programozással való támogatása mellett párhuzamosan a vállalat vírusvédelmi felelőse is voltam egy 400 gépes hálózatban. IBM XT, AT gépek, néha német nyelvű DOS-szal, vagy a magyar PROPOS operációs rendszerrel, kezdetben IPX-es hálózati bejelentkezés az autoexec.bat-ból, és temérdek Eposon FX-1000-es indigós leporellóval etetett nyomtatóval – ma már kevesen emlékeznek ezekre. 2001-től a 2F Kft.-ben vírusvédelmi tanácsadóként a Kaspersky és F-Secure programokkal foglalkoztam, ahol fejest lehetett ugrani a technikai supportos részletekbe, illetve nemzetközi konferenciákon, továbbképzéseken találkozhattam a világ jelentős figuráival - például Mikko Hypponennel, Eugene Kasperskyvel és Szőr Péterrel. De sokat tanulhattam munkahelyi kollégáimtól is. Itt a korábbi alkalmi írogatást már rendszeres cikkírás követte, ugyanis 2002-től egyúttal a Vírus Híradó portál főszerkesztője is lettem. 2003-tól a IDG/PC World magazinban online szerkesztőként helyezkedtem el, majd 2006-tól az IHG-Ramsys Kft.-ben voltam rövid ideig szoftverfejlesztő. Ezután jött a VirusBuster Kft. víruslaboratóriuma, ahol Szappanos Gábor laborvezetősége alatt vírusanalizáló, sajtóhír-felelősként dolgoztam - ez egy szerencsés hibrid mix, mert a technikai kollégák nem igán tudtak/akartak irkálni, a PR munkatársak, ügynökségek meg nem igazán értették a technikai részleteket, ezért mindenki örült egy a két területet összekapcsoló embernek. Az írogatás egyébként régre nyúlik vissza, eleinte abból indult ki, hogy a korábbi munkahelyeken senki nem szeretett dokumentációt írni, ezért rendre én kaptam meg ezt a közutálatnak örvendő feladatot. Később amikor már lehetőség nyílt önálló cikkeket is írni, illetve amikor kellett az említett kapocs a szakember és a kommunikációs ügynökség közé, én lettem ez a közös láncszem, aki nem csak érti, de nagyon szívesen írja is. 2007. óta a Sicontact Kft-nél dolgozom - ami a magyarországi kizárólagos ESET/NOD32 képviselet - mint IT biztonsági szakértő, tanácsadó, ahol egy remek, családias csapat tagja lehetek. Legelőször 1988-ban írtam először cikket vírusvédelmi témában, 2001 óta pedig rendszeresen jelentek meg írásaim a nyomtatott sajtóban, emellett pedig az említett Vírus Híradó portálon is. 2007. óta vagyok gazdája az antivirus.blog.hu oldalnak - ez már bő 13 esztendő. 2009-től Twitter csatornát is indítottam amolyan informatikai biztonsági szemleként, ahol napi rendszerességgel magyar és angol nyelvű rövid híreket csipogok, hiszen temérdek dolog történik minden egyes nap. IT biztonsági témában számos alkalmi rádió- és TV interjúban szerepeltem, valamint konferencia előadóként is szoktam felkéréseket kapni, ezeknek örömmel teszek eleget. A C64 nagy szerelmeseként 2003-ban barátaimmal megalakítottuk a Számítógépgyűjtők Egyesületét, aminek elnökségi tagjai közé például Kovács Győző is bekerült - vele egyébként az ELTE Homelab Számítógép-építő Klubban is tagtárs voltam, és nagy szeretettel emlékszem rá. Az ELTE klub tényleg megalapozott jó pár hosszútávú baráti szálat, és bőségesen adott tanulási, fejlődési lehetőséget, folyamatosan egymást inspiráltuk apró sikereinkkel. Munkám során folyamatosan igyekszem szolgálni az IT biztonság népszerűsítését szakszerű, de egyben közérthető és érdekes formában értékelni, kommentálni az aktuális incidenseket, és persze praktikus tanácsokat is adni a védekezéshez. Emellett pedig 2013. óta a gyerekek biztonságos internethasználatra való oktatását is fontos feladatomnak tartom, munkahelyemmel igyekszünk lehetőségeinkhez képest minél több helyre eljutni, mert az világosan látszik, hogy a technikai védelem mellől nem hiányozhat a biztonságtudatos hozzáállás sem.